Akik látták a korábban megosztott videómat, azok biztosan feltették a kérdést, hogy mégis miféle játék ez?
Ez a 2017-es Destiny 2, amely a 2014-es Destiny folytatása. A játékot a Halo sorozat megalkotói a Bungie készitette.
A Halo a modern lövöldözős, FPS, játékok egyik alappillére, legalább annyira, mint a Half-Life vagy a Medal of Honor. A Destinyvel egy hasonlóan forradalmi játékot akartak alkotni még a PS4 elindulásakor. Ez az új cím keresztezte volna, az MMO és az FPS játékokat oly módon, hogy az természetesnek hasson. Sikerült nekik ez? Nos, igen is és nem is.
A Destinyt először nem igazán értették a játékosok, akik több Halora vágytak, azok nem kaptak elég lövöldözést és akik egy új MMOra vágytak, azok pedig nem kaptak elég karakter fejlesztést és világépitést. Egy kis idő után megtalálta a közönségét a Destiny, de ehhez még egy egész év kellett, amelyet pedig extra tartalommal tömtek tele, olyannal, aminek alapból a játékban kellett volna lennie.
Az első év furcsa volt, mindenki próbálta megtalálni a neki megfelelő játékmódot és az igért epikus történetet. Utóbbi szinte semmilyen formában nem volt jelen. Ebben az első évben a konzol játékosok rátehették karmaikat az alap játékra és a Dark Below, illetve a House of Wolves kiegészitőkre. Ó igen, csak konzol játékosok, mivel a Destiny első része és annak minden kiegészitője csakis az PS4-en és az X Box ONE-on volt elérhető. (Ez azóta bővült a jelenlegi konzol generációra is.) Ebben a három tartalomban megkérdőjelezhető mennyiségű történet volt, amelyet sokan nem szerettek. Azonban volt egy olyan dolog, amely a játékos közönségnek egyhangúan tetszett. A Raidek. A Raid egy 6 fős játékmód, amelyben a különböző akadályok és ellenségek találhatók. Azért voltak ezek különlegesek sokak szemében, mert egyediek és nehezek voltak. Ekkor a Vault of Glass és a Crota’s End raidek voltak elérhetőek és ezek elég kihivást és, még fontosabb, fegyvereket és páncélt, egyszóval Lootot tartalmaztak, hogy kielégitsék a játékosok MMOFPS vágyait. Nem sokkal később pedig a történetre szomjazók is megkapták azt, amire vágytak.
2015-ben megjelent a The Taken King kiegészitő, amely nem csupán extra tartalommal érkezett, de a játék alapjait formálta újra, oly formán, amely egy hatalmas pozitiv hullámként söpört végig a játékosokon. Történetet és egy félelmetes fő gonoszt is hozott, Oryx formájában. Én csak jó dolgokat hallottam erről a kiegészitőről.
2016-ban az utolsó kiegészitővel a Rise of Ironnal lezárult a Destiny korszaka és 2017-ben már érkezett is a folytatás a Destiny 2. Azonban minden eddigi előre tett lépést, amelyeket az első rész kiegészitőivel tett hátrahagyott és újra ott tartott a játék, ahol 2014-ben, de egyesek szerint még hátrébb. Ezt az állapotot a két kiegészitő sem tette jobbá és újra szükség volt egy olyan nagy közbelépésre, mint 2015-ben. Ekkor érkezett a Forsaken, amely hasonló dolgokat tett mint elődje, de a játékosoknak itt már feltűnt, hogy ez egy trend, amit a készitők direkt próbálnak meg letolni a torkukon. 2019-ben Bungie elhagyta a forgalmazó vállalatát, az Activisiont és önpublikálásba kezdett. Jelenleg itt tartunk, a Bungie egymagában is elég jól megvan és folyamatos frissitéseket vezet be ahelyett, hogy mindig egy újabb kiegészitőre hagyná a játék megmentését.